A Wikipédia szerint: A jegesmedve az északi sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója, természetes ellensége jóformán nincsen. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti. Ez a hatalmas, talán lomhának tűnő állat nagy ügyességgel halászik, ha pedig vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát. Kitűnő úszók és szaglásuk is kifinomult.
A jegesmedve igen jól alkalmazkodott az északi sarkvidék hidegéhez. Bundája olyan jól szigetel, hogy a jegesmedve gyakorlatilag nem veszít hőt az orrának felületét leszámítva, hőkamerával majdnem észrevehetetlen a hideg tájban. A sarkvidéki hómezőből kivillanó koromfekete orra viszont könnyen elárulja: világos nappal, távcsővel akár tíz kilométer távolságból is megpillanthatjuk. Meleg időben viszont nem képes hőt leadni és már viszonylag alacsony hőmérsékleten is hőgutát kap. Ezért ötven éven belül eltűnhet a jegesmedvék kétharmada a Földről a globális felmelegedés, az északi sarki jégtakaró vékonyodása következtében.
Szerintem a jegesmedve fenséges állat. Erős, kitartó, céltudatos. Vállalkozóként csodálom azt, hogy milyen zord körülmények között is képes az életben maradásra. 
Most viszont a segítségünkre szorul. Ha szeretnénk egy élhetőbb Földet (jegesmedvékkel együtt) gyermekeinkre hagyni, azért tennünk kell! Erre emlékeztetőnek választottam honlapom alapszíneinek a sarkvidéki tenger kék színeit, és ezért jelölöm meg az általam készített webhelyeket egy mancslenyomattal. 
Min kell változtatnunk, hogy ez megmaradjon? A válasz röviden: Tekerd le! Kapcsold ki! Hasznosítsd újra! Sétálj! Erre kérem Önt is, mert az éghajlatváltozás Önön is múlik! Hogy mit jelentenek ezek a napi életvitel során szükséges apró lépések? Megtudhatja egy diákoknak szóló tájékoztatóból, amivel én az iskolában találkoztam.
A képek forrása az Amerikai Indiánok oldala, akik az első emberek voltak Amerikában és Kanadában.